Ma van az apukám születésnapja, illetve lenne. Hiszen már több, mint 20 éve, hogy nincs velem, velünk.
Nagyon kötődtünk egymáshoz. Talán abból adódik, hogy amikor pár hónapos voltam, apám nagyon beteg lett. Szívbelhártya gyulladása volt, amit sokáig nem vettek észre és elkezelték. Közel egy év kellett hozzá, hogy rendbe jöjjön. Rengeteget voltam vele. Így aztán 9 hónaposan életem első szava "Apám" volt, birtokos raggal a végén.
Mindig jól kijöttünk egymással, hasonló volt a természetünk. Amikor nagyobb lettem együtt jártunk foci és kézilabda meccsre. Ha összevesztünk, jól kióbégattuk magunkat és pár perc múlva már semmi bajunk nem volt.
Édesanyám korai halála után ketten maradtunk, a bátyámnak már volt felesége, gyereke. Még szorosabb lett a kötődés közöttünk.
Egyik ismerősöm mamája már jóval elmúlt 70 éves, amikor meghalt a közel 100 éves anyukája sirva mondta "árva lettem"
Én apám halála után lettem árva. Rengetegszer eszembe jut, hogy vajon mit szólna a változásokhoz. Olyan jó lenne, megmutatni neki a gyerekeimet, megtárgyalni dolgokat.......
Amikor otthon vagyok mindig kimegyek hozzá a temetőbe "beszélgetni"
Ha valami gond vagy baj van, mindig őt kérem, hogy segitsen................
Egyszóval nagyon hiányzik.
Édesanyámmal Velencében 1976. májusában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése