Norvégia az én szememmel.........(43)

.

Elfek tánca

Kezdetben voltak az óriások


A vikingeknél  - más népek mítoszvilágához hasonlóan - nem az istenek jeletek meg elsőként, megelőzték őket a hatalmas, torz óriások. Ám a viking hitvilágban az istenek nem győzték le, csak távoli, zord vidékekre száműzték  és ők népesítették be a jég és a tűz országait, ők uralták a sötétség birodalmát.
Az óskandináv mitológia titokzatos világát más furcsa lények is színesítették. A törpék az istenekével párhuzamos világban éltek és különleges képességgel rendelkeztek.
Föld alatti műhelyekben varázserejű fegyvereket kovácsoltak és bűvös ékszereket készítettek. A koboldok az emberek között éltek, segítettek munkáikban de csak az éjszaka leple alatt, gondosan kerülve a találkozást a háziakkal.
Az elfek már kevésbé számítottak jóindulatú lényeknek. E szép, fiatal tündérek körtáncot lejtettek a holdfényben, elcsábítva az arra tévedő ifjakat.

Thor, Odin és Freyr

Egymással vetélkedő istenek

A skandináv mitológiában az istenek fő csoportját az ázok alkották, élükön Odinnal (Wodan a germán mitológíában), s Asgård égi várában laktak. A Próza-Edda 12 áz-istent sorol fel: Odin, Tor(Thor), Njord, Tyr, Bragi, Hodr, Heimdall, Vidar, Vali, Ull, Forseti, Loke. Ellenlábasaik, a vánok, a termékenység-istenek háborúba keveredtek az áz-istenekkel. A csatát Odin kezdte azzal, hogy a vánok hada felé dobta dárdáját.
Az istenek két nagy "családja" közötti határok meglehetősen elmosódtak. A családokon belül is gyakorta tört ki perpatvar. Furcsa, felemás barátságok (Odin és Loke), máskor indokolatlan ellenségeskedések jellemezték kapcsolatukat.
Eredetét tekintve Odin  khotonikus démon, a hadi szövetségek és katonai avatási szertartások pártfogója, varázslóisten (sámán). Eleinte nem volt tagja az istenek égi panteonjának. Bur több fiával (Hodr és Lodur)együtt ő is közreműködik a föld felemelésében, valamint az első - fából faragott -  emberek életre keltésében. (Ask és Embla) Részt vesz tehát a világ- és emberteremtésben.Odin a háború és a hivatásos hadak istene, szemben Torral (Thor), aki inkább a felfegyverzett nép pártfogójának tekinthető.
Tor a másik legjelentősebb isten a skandináv mitológiában. Odin és Jord fia. A kalapács éppúgy jellegzetes fegyvere Tornak, mint Odinnak a dárda, vagy Tyrnek a kard.
A Próza-Eddában Tor kecskéi nem harci szekerét húzzák, hanem a kiapadhatatlan táplálék forrásként is szolgálnak. Tor  esténként megöli és vacsorára megsüti őket - csak csontjaikat hagyja érintetlenül -, majd új életre támasztja őket. Tjalfi, akinél Tor  megszáll, megsérti a tilalmat és rágni kezdi a csontot. Ettől az egyik kecske kicsit megnyomorodik. Kárpótlásul Tjalfi kénytelen a villámisten szolgálatába szegődni.
Az évszádaok folyamán Odint, egyre inkább háttérbe szorította Tor isten. Különösen a parasztok és a hajósok folyamodtak szívesebben az utóbbihoz segítségért.
Mint a politeista vallásokban általában, kemelkedő szerepük volt az istennőknek Freyjának, a termékenység-istennőjének szentelt szobrocskák nagy számából arra következtethetünk, hogy nagy tiszteletnek örvendett az emberek között.

Freyja - Brisingamen

.